Ézsiás Dénessel az Iparcikk kisáruház előéletéről beszélgettünk, amikor a telken épített raktárhoz invitált. Elmondta, amikor a két szomszédos házat, a 6. és 8. szám alattiakat megvásárolta, a lebontás alkalmával a padláson két írott fatáblát talált. Az utókornak megmentve a raktár keleti végén a falra kerültek elhelyezésre, ahol gyorsan lefényképeztem. Az egyik tábla a Herczeg Gyógyszertár bal oldalán lévő, Jáger János (Szabadság út 8.) házának padlásán volt.
Innen az utam egyenesen a Széchenyi út 1. szám alatt élő Jáger Sándorné Johancsik Jolikához vezetett, aki Jani bácsi menye. Szívesen fogadott, a családi képet nála fotóztam. Tőle tudtam meg többet a cégér történetről. A cégér (vagy céhjelvény) egy olyan falra merőlegesen kihelyezett, jellegzetes tárgy vagy ábra, amely egy üzletet, műhelyt vagy vendéglátóhelyet jelölt, és jelöl néha még ma is. Jelen esetben a fal síkjára felhelyezett tábláról van szó. Joli néni elmesélte, hogy Jáger János Jáger Venczel és Dobák Franciska gyermekeként 1912-ben született, és 1932-ben vette feleségül Szalai Sándor és Menyhárt Erzsébet leányát, Szalai Margitot, aki 1910-ben látta meg a napvilágot. Három gyermekük született: Ilona (1932–2013), Sándor (1937–2006) és János (1948–2019). Házasságkötés után az alvégben laktak. Mint annyi kortársa, ő is részt vett honvédként a II. világháborúban. A magyarországi háború befejezésének utolsó napjaiban, 1945. április 1-jén Magyaróváron került szovjet hadifogságba. Egy mezőgazdasági üzemben dolgozott, ahol egy cséplőgépnél balesetet szenvedett. A gép bal karját a váll alatt kb. 15-20 cm-rel leszakította. Ennek következtében 1947. június 16-án a táborból elbocsájtották. Hazatérve korábbi munkáját fél kézzel nem tudta végezni. A főúton két elhagyott zsidó ház is üresen állt. Az Elhagyott Javak Kormánybizottságától (Budapest) megvásárolta a Szabadság út 8. szám alatti házat. Az utcafronti két helyiséget összenyitva, a lakórész hátrafelé bővítésével egy kocsmahelyiséget alakítottak ki. Az 1948. év vége felé a cégér felkerült a falra, és a férj és feleség elkezdte üzemeltetni a kocsmát. A helynek külön cigányzenekara volt. Az unoka Jáger Attila rendelkezésemre bocsájtotta a zenekarról készült korabeli fényképet. Talán szűk öt évet üzemelt a kocsma. 1953 végére a magánkocsmák engedélyét az állam bevonta, vagy működésüket ellehetetlenítette. Helyettük újabb fmsz kocsmák jöttek létre. Jáger János fél kézzel is megtanult teljes életet élni. Ugyan nem lépett be 1959-ben a téeszcsébe. Mintegy 4 kh földjét a Galgán túl, a homokon adták ki, ezen gazdálkodott, fél kézzel még megtanult kapálni is. Becsülettel felnevelték három gyermeküket. 88 éves korában, 2000-ben távozott az élők sorából. A cégér kapcsán egyúttal emlékeztünk a köztiszteletben álló Jáger családra is.
Tóth Tibor
