A címben szereplő mondat gróf Széchenyi István 1843-as nemzeti sírkert javaslatához fűződik, és úgy gondolom, hogy napjainkban is nagyon időszerű. Éppen ezért örvendetes, hogy a teljesen elhagyott és gazdátlanná vált régi zsidótemetőben az elmúlt két évben jelentősen javult a terület állapota. Bár már többen felvetették, hogy miért is kell ezt a senkihez sem tartozó eldzsungelesedett területet rendezni, úgy vélem, hogy a válasz rá éppen Széchenyi István kijelentése, hiszen a megmaradt emlékeket nekünk, azaz a ma Jászfényszarun élőknek kell megtartanunk és megőriznünk.
Mint korábban írtam: tavaly augusztusban a közösségi takarítás során a földréteg alól egy már régóta kidőlt síremlék került a felszínre, amit idén augusztusban a diákmunkásoknak is köszönhetően a korábban fellelt másik darabbal együtt sikerült az eredeti helyén újraállítani. A feladat viszont korántsem volt egyszerű, hiszen a tardosi vörös mészkőből készült földön fekvő sírjelek tömege közel 200 kilogrammot nyom. A közös munka viszont sikerrel járt.
Továbbra is kérek minden jószándékú embert, hogy Széchenyi mondását követve járjunk elől jó példával, és becsüljük meg a temetőinket (is).
Kép és szöveg: Dr. Farkas Kristóf Vince
