2026. augusztus 29-én, azaz 500 évvel a tragikus mohácsi csata után Jászfényszarun előadást tartottam, melyben a megjelentekkel együtt a csata hőseire emlékeztünk, bár jelenlegi ismereteink szerint Jászfényszaruról és a Jászságból sem tudunk a mohácsi csatában harcoló személyről. Mégis ötszáz év távlatából meg kell tudnunk legalább egy rövid időre állni és emlékezni erről a megdöbbentő eseményről, ami napjainkig hatással bír az életünkre.
Az előadás során a legújabb történeti/régészeti/földrajzi eredményeket felhasználva próbáltam megválaszolni, hogy miért ekkor és miért Mohács térségében zajlott le az összecsapás, illetve, hogy mit tudhatunk a csata eseményeiről. Az eredmények alapján ugyanis kijelenthető, hogy az egyesült – számos nemzet alkotta – mintegy 25000 fős keresztény sereg Európában a kor viszonyait tekintve a legnagyobb hadseregnek számított, melyben maga a húsz esztendős II. Lajos király is személyesen vett részt és harcolt. Vele szemben viszont a török hadsereg sokszoros túlerőben volt, hiszen a katonák létszáma 60-80000 főt tett ki. Sőt a korban egyedülálló módon az Oszmán Birodalom kiváló gazdasági és logisztikai rendszerrel rendelkezett, mellyel Európában senki sem. A korabeli keresztény haderő tisztában volt a túlerővel, de a lehetetlent is felvállalva a végsőkig harcoltak a hitükért, az országért és saját magukért is. Sőt mára egyértelművé vált, hogy a mohácsi csatában a magyar egységek jelentős részsikereket is elértek, amit az a tény is megerősít, hogy egy kisebb harcoló csoport egészen I. Szulejmán szultán közeléig jutott, megkísérelve a török uralkodó meggyilkolását is. A program során bemutattam az elmúlt években előkerült új tárgyi leleteket (lőfegyverek és alkatrészei, lövedékek, sarkantyúk, lópatkók). Az eredmények alapján áttekintettem az eddig feltárt tömegsírokból előkerült, a törökök által kegyetlenül kivégzett katonákat, sőt nőket is ért számos vágásnyomot is. Szintén szóltam arról, hogy a vesztes mohácsi csata mellett viszont van egy „II. mohácsi csatánk is”, melyet 1687. augusztus 12-én a mohácsi síktól mintegy 19 kilométerre Villány térségében az egyesült keresztény haderő hatalmas fölénnyel megnyert és a törökökkel szemben végső revánsot vett.
Köszönöm a lehetőséget a megemlékezés megtartására, illetve köszönöm az érdeklődők fontos és előremutató kérdéseit is.
Dr. Farkas Kristóf Vince történész · Kép: Katinka