„A veszély közeledett, de mindenki remélte, hogy még lesz idő összegyűjteni az ország erejét.” /Brodarics István/
A „Militia Christi” Mohács 500 emléktúra résztvevői Tomorról indultak a dicső vezér, Tomori Pál szülőfalujából. Aki bár tudta, hogy az ellenség hatalmasabb, hogy az idő szorít, és hogy a helyzet szinte reménytelen, mégis az utolsó leheletéig védelmezte hazánkat, a kereszténység utolsó bástyáját. A csapat e hosszú út során útba ejtette kisvárosunkat is. Ézsiás Barnabás és Ézsiás Levente, a Szűcs Mihály Huszárbandérium tagjai Csányig elébük mentek, és bevezették őket a pihenőhelyre, ahol vendégül látták a fáradt lovasokat. Mindenkinek nagyon ízlett Ézsiás Vencel finom birkapörköltje, s hogy a szellem is jóllakjék, meghallgatták dr. Farkas Kristóf Vince előadását a Jászságról, Jászfényszaruról és a mohácsi csatáról. Másnap mindannyian részt vettek a Szent István-napi ünnepi misén, majd Gábor atya áldásával indultak útra, immár fényszarusi résztvevővel is, hiszen Ézsiás Barnabás emeritus jászkapitány csatlakozott a csapathoz.
Barnabás így nyilatkozott az útról: „Azért vettem részt a Mohács 500. évfordulójára szervezett lovas túrán, mert fontosnak tartom, hogy történelmünk emlékeit és hagyományait lóháton is méltó módon őrizzük. Csánytól Hajósig nagyjából 220 kilométert lovagoltam az egyesülettel, ami komoly kihívás, ugyanakkor felejthetetlen élmény volt. Külön öröm számomra, hogy a pihenőnapon érintettük a szülővárosomat is, ahol családommal együtt vendégül láthattuk a túra résztvevőit. Nagyon jó érzés volt a saját otthonomhoz kötődő helyszínen megosztani ezt az élményt a csapattal. A csapat nagyszerű volt, mindenki úgy összetartott, mintha testvérek lennénk. Az esti szállásokon is mindenhol nagy vendégszeretettel fogadták és segítették a csapatot, ami még különlegesebbé tette az utazást. Összességében egy nagyszerű, közösségépítő és történelmi jelentőségű túrán vehettem részt, amelyre büszkén és jó szívvel fogok visszagondolni.” Szöveg: Nagyné Kiss Mária · Kép: Ézsiás Barnabás
